A fango (lásd még Iszapkúra, iszappakolás) a vulkáni talajból származó felforrósított, szagtalan ásványi anyagtartalmú iszap olasz elnevezése, a fango-kezelés ilyen iszappal történő kezelést jelent. Az iszap közvetlen kapcsolatban van a folyó termálvízzel, a napfénnyel és a levegővel. Csak egy bizonyos érési folyamaton átesett iszap alkalmazható terápiás célokra, mivel gyógyhatásúvá csak akkor válik, amikorra telítődött szerves anyagokkal („érett” fango). A folyékony alkotórészek, vagyis a só-, a bróm- és jódtartalmú víz, nagyon fontos szerepet játszanak ebben az érési folyamatban. A szilárd, hideg anyagot speciális kályhákban 60-70 Cº-osra melegítik fel.
Eredet
Már az ókorban használták ezt a melegterápiát külsőleg, és kenték be a testet forró, ásványi anyagokkal telített forrásokból származó iszappal.
Már az ókorban használták ezt a melegterápiát külsőleg, és kenték be a testet forró, ásványi anyagokkal telített forrásokból származó iszappal.
A gyógykezelés során a fango-t kb. 2 cm vastagon ráöntik egy műanyag fóliára, és hagyják kb. 50 Cº-ra lehűlni. A test a forró fango-pakolásba csomagolva izzadni kezd, ami értágulást, valamint gyorsabb vérkeringést eredményez. Továbbá a fango-ban található algarészecskék felélénkítik a fájdalomcsillapító anyagok (endorfinok) termelését. A fango-pakolást olyan esetekben alkalmazzák, amelyekben a meleg pozitívan hat (pl. mozgásszervi panaszok és feszültség enyhítésére).
A fango-kezelés pozitív hatásai mellett figyelembe kell venni, hogy a fango pakolások erős melegérzetet eredményeznek, ezért bizonyos betegségekben (magas vérnyomás, szívbetegségek, visszér betegségek, vérzékenység) szenvedőknek nem javasolt.